A dezodorok és az izzadásgátlók közös tulajdonsága, hogy lehetőleg hosszan tartó védelmet nyújtanak a kellemetlen testszagok ellen, és javítják a használók közérzetét.
A dezodorok gondoskodnak róla, hogy a verejték szagtalan maradjon, ugyanakkor magát az izzadást nem csökkentik. A dezodor szó latin eredetű, és az elnevezés utal a termék működésére: körülbelül azt jelenti, hogy „szagtalanító”. Az antibakteriális hatóanyagok, mint az ezüst-citrát vagy az oktenidin-dihidroklorid megakadályozzák a testszagot okozó baktériumok elszaporodását és ezáltal csökkentik az erős testszagot. A dezodorokkal ellentétben az izzadásgátló termékek egy lépéssel előbb hatnak: a hónalj környéki verejtékezést szabályozzák. A termékekben található alumíniumsók, mint például az alumínium-klorohidrát (ACH) szűkítik a verejtékmirigyek kivezetésének felső részét, ezáltal csökkentik a hónalj környéki izzadást. Így a baktériumok nem juthatnak olyan tápanyagokhoz, melyeket lebonthatnak. Ennek következtében a kellemetlen szagok és a ruhán a foltok jóval kisebb mértékben alakulnak ki. Ezenkívül az izzadásgátlók közvetlenül is akadályozzák a baktériumok kifejlődését, és a kellemetlen szagok elfedésére legtöbbször illatanyagokat is tartalmaznak.